3.rész Hoszzú utazás

Meglepetés ereje

Kora reggel elindultunk Mystic Fallsból az Appalache- hegységbe, hogy vérfarkasokat kerssünk. Több nap séta után találtunk egy falkát. Szörnyű volt amit tettem, de Klaus még szörnyűbb dolgokat művelne a barátaimmal és Damon-nel. 2 hete, hogy eljöttünk. Sok ideig tart mire egy farkasból hibrid lesz. Remélem hamar befejezzük, hogy haza mehessek és láthassam Damon-t.
Eközben otthon:

Damon nem gyakaran hadja el a szobáját, de ha igen akkor is csak a kocsmáig. Stefan és Elena a nappaliban ültek.

Stefan:- Nem kéne elmondami Damon-nek ,hogy hol van Camilla?

Elena:- Nem azt mondta neked, hogy ne mond el neki.

Stefan:- De, de talán jobban lenne ha tudná.

Elena:- De nem szeretné ha utánna menne nem? Nem szeretném ha valakinek baja lenne.

Stefan:- De Damon csak iszik. Ha tudná, hogy hol van akkor nem lenne ilyen.

Damon:- Szóval.... Ti végig tudtátok, hogy hol van de nem mondtátok el.

Stefan:- Figyelj. Ő mondta, hogy nem szeretné ha elmondanánk.

Damon:- Ha azt mondja ugorj egy vasfűvel teli kútba beleugrasz? Nem tudom mit tennék ha valami baja esne miattam. Te mit tennél ha Elenának miattad esne baja?

Stefan:- Kelet felé mentek -sarkon fordult de megállítottam - veled megyek.

Elena:- Indulhatunk.

Stefan:- Te nem jössz! Damon-nek igaza van. Nem tudom mit tennék ha bajod esne. Hívd át Bonie-t és ne menjetek sehová innen.

Elindultunk kelet felé. 3 nap múlva utol értük őket és a fák között rejtőzünk.

Én szemszögem:

Már nagyon unom magam. Klaus csak a hibridjeivel foglalkozik. Annyira szerettem volna már otthon lenni. Hiányoztak a többiek. Valami hangot hallok.

Klaus: Mi volt ez? - tette fel a költői kérdést.- valaki itt van. Kinek mondtad el hogy hova megyünk? - nézett rám idegesen.

Én:- Nem szóltam senkinek. -nem mondhattam el. Neki lökött egy fának és folytogatott.

Klaus:- Nem kérdezem még egyszer. Kinek mondtad el?

Hirtelen a fák közül Damon és Stefan jött elő. Annyira örültem nekik de bár ne jöttek volna ide.

Én:- Menjetek innen!

Damon:- Nem azért jöttem ide, hogy üres kézel elmenjek. Te is jössz! -jelentette ki ellent nem mondásosan.

Én:- Nem megyek sehová.

Damon:- Mivan?- nézett meglepődötten.

Klaus:- És még meg sincs igézve.- mosolygott olyan én nyertem formában.

Damon:- Miért cserébe adod vissza? - nézett Klausra.

Klaus:- Őt kérdezd. Ha menni akar mehet.

Én:- Maradok.

Damon: Mivel fenyegetted emg?

Stefan:- Bántani fog téged ha elmegy.

Damon: Szóval erről van szó.- megragadott egy karót és le akarta magát szúr de gyorsan elé ugrottam.

Én:- Te megőrültél? Menjetek innen. - kiabáltam rájuk és reméltem, hogy hallagtnak rám.

Damon egy sértődött arccal hátat fordított, Stefan meg utána ment. Titokban rájuk mondtam egy varázsikét és az összes olyan emberre akinem nem akarom, hogy baja essen. Damon nem tud kárt tenni magában és senki sem tudok közülük és senki sem tud sekiben.
Miután ezt elintéztem tovább mentünk. Ngyon unalémas és hosszú napnak néztünk elébe, aztán egyszer csak megálltunk. Klaus felém fordult és azt mondta.

Klaus: Vissza megyünk Mystic Fallsba.

Ezen eléggé meglepődtem és boldogságomban a nyakába ugrottam és megöleltem. Nagyon meglepődött, de viszonozta. Amint visszaértünk Damon-höz mentem. Bementem a házba, de sehol nem láttam senkit. Körbe néztem és hirtelen megjelent a hátam mögött Damon. A nyakába ugrottam és megöleltem.