2.résZ Olyan mint én

Többen vagyunk

Mivel Klausnak már nem kellettem és a Salvatóre tesók sem csípték megengedték, hogy náluk lakjak egy ideig amíg nem találkozunk újra Katherine-nel. Stefan-nak van egy barátnője, Elena. Gyakran van itt és most találkoztam vele. Pont olyan volt mint én vagy Katherine. Ő is vámpír volt, nem régiben változott át, ahogyan én. Az egyik barátnőjét Bonie-nak hívták és boszorkány volt. Damon sokszor felhasználta őt a terveihez. Most már értem miért örült annyira mikor megtudta, hogy én is az vagyok. Több boszi, nagyobb erő. Klaust akarták megölni boszorkánysággal és rájöttek, hogy így nagyobb eséjük van. Nem akartam segíteni mert hát akármennyire is utálom mégis csak az apám.

Damon:- Ha nem vagy hasznunkra elmehetsz. Nincs szükségünk rád.

Én:- De.. nem tudom mit kéne tennem.

Stefan:- Bonie mindent elmagyaráz neked csak követned kell az utasításait. Mi Damon-nel előremegyünk Kalus házához, ti meg itt maradtok Elenával, hogy ha történne valami.
Elmentek mi meg tele raktuk a helységet gyertyával. Utánna valami szöveget mondtunk, miután végeztünk mi is elindultunk. Mikor odaértünk azt láttuk, hogy Klaus egy karót szegez. Ezek szerint nem jött be a tervünk. Megprobálom feltartani Klaust és ha van a jobbik énjére hatni. Inprovizáltam és ellökve Damont onnan én kerültem oda. Szerencsére nem talált sziven, de ez a tettem mindenkit váratlanul ért.

Klaus:- Te mit csinálsz? Pontosan olyan vagy mint az anyád. Régen ő se hagyta volna, hogy egy Salvatore-nak baja essen és most itt vagy te. Csalódtam benned, de megmondanád miért tetted?

Én:- Mert ők is megtették értem. Megvédtek tőled engem. Mellesleg a te véleményed egy kicsit sem számít. 2 ember véleménye érdekel és te nem vagy közük.

Klaus:- És megosztanád velünk ki az?- kérdezte de pontosan tudott mindent.

Damon:- Ez már engem is érdekelne- mondta teljesen komoly arcal.
Klaus csak mosolygott várva, hogy elmondom, de nem tettem. Fogtam magam és kimentem, de Damon nem. Ez megrémített mert nem tudhatta, hogy mit érzek iránta. Elég meglepett fejjel jött ki és féltem a választól. Teljesen átnézett rajtam, mint ha nem is léteznék, és én pont ettől féltem. Viszamnetünk a Salvatore házba, Damon a nappaliba én meg a szobámba mentem. Nem volt túl jó kedvem. Ültem egy ideig az ágyon, ültem volna tovább de éhes lettem és ezért lementem a konyhába. Ahogy elnéztem Damon-nek sem volt jó kedve, de én próbáltam tettetni, hogy nem most törtem össze.

Damon:- Beszélhetnék veled egy kicsit?- kérdezte komoly hangon és ez már megrémített.

Én:- Igen, persze.- Mnetem a kanapé felé ahol ült.

Damon:- Téged kololnyan nem érdekel Klaus vélemény? Ő az apád aki szeret. Ne veszítsd el őt akármilyen gonosz, manipulatív pámpír is.

Én:- Ha szeretne nem tenne olyat ami engem bánt. És tényleg nem számít a véleménye, de egy kicsit fájt amit mondott. Nem érdekel mi történik vele, mert nem tekintem az apámnak. Mondtam már, csak 2 ember véleménye számít.

Damon:- El mondod kik azok?

Én:- Klaus nem mondta el?- csodálkoztam. Akkor vajon mi a baja?

Damon:- Kellet volna?

Én:- Akkor mit mondott, hogy így kikészültél?

Damon:- Ne váts témát. Vagy ha nem akarod elmondani ne mond.- ezzel a kijelentéssel felált és elindult, de méd idejében elkaptam a kezét és visszarántottam.

Én:- Gondolom nem leplek meg ha azt mondom, hogy Katherine.

Damon:- Nem, és ki a másik?- mély levegőt vettem és közelebb hajoltam hozzá és a fülébe súgtam...

Én:- Te.

Erre a kijelentésre nagy meglepetség ült az arcára, majd elmosolyodott. Feltállt és elment. Nem tudom ez mit jelent, de remélem nem valami rosszat.
Bement a szobájába és ennyi. Stefan és Elena akor értek vissza onnan ahol voltak. Nem akartam, hogy így lássanak ezért bementem a szobámba. Stefan bement Damon szobájába, hogy megnézze. Elena hozzám jött be. Nem tudom miért. Sejtette, hogy Damon-nel van baj mivel mindketten különböző helységben voltunk, es nem igen szóltunk egymáshoz. Nem tudom mit tett Stefan Damon-nel de bevált, mert kijött. Én makacskodtam, nem volt kedvem kimenni azok után ahogyan otthagyott. Elena kiment és nem sokra rá Damon jött be. Eléggé meglepődtem és játszottam a sértődöttet. Figyelembe se vette es leült mellém. A szemébe néztem és ő enyémbe. És utána megcsókolt. Áááá. El kellet mennem kiszellőztetni a fejem. Most én hagytam ott őt. Nem visszavágásból de nem mutathattam ki, hogy mennyire boldog vagyok. Elmentem a közeli hídhoz ahol leültem. Eltöltöttem egy kis időt ott. Épenn indulni akartam amikor megláttam Damon-t. Vissza kisért a házukig kézen fogva, majd egyszer csak megállt és közelebb hajolt hozzám, majd a fülembe súgta...

Damon:- Szeretlek!- majd a szemembe nézett.
Én hirtelen a nyakába ugrottam és szorosan megöleltem és ő viszonozta..... Másnap reggel mindenhol kerestem de senki sem tudta, hogy hol lehet. Stefan azt mondta, hogy korán elment valahova és azóta nem jött vissza. Tudtam, hogy nem kell félteni, de azért aggódtam érte. Elmentem a kedvenc kocsmájába, de nem volt ott. Az erdőn kersztül meghallattam a hangját. Klaus házából jött. Gyorsan berohantam és egy szőke lány tartotta fogav. Éppen rám akart támadni, de nem tudta hogy boszarkány vagyok. Egy perc alatt a földön volt, de en m tart sokáig ezért sietnem kell. Kiszabadítottam Damon-t és elkezdtünk aza jtó felé. Damon kijutott, de elöttem becsukódott az ajtó. Tudtam, hogy Klausnak is van egy boszorkánya, de nem gondoltam volna, hogy az most itt van. Egyszer csak Kalus jelent meg.Bementünk a nappaliba, mert beszélni akart velem.

Klaus:- Alkut ajánlok. Te segítesz nekem hibrideket csinálni és én nem bántom a szeretteidet.

Én:- És azt, hogy tervezed amikor ahhoz hasonmás vér kell és tuttomal neked olyan nincs.

Klaus:- Igazából van, de vámpírvér és nem ember. Te is tudod, hogy....

Én:- Embervér kell.

Klaus:- A te feladatod az, hogy emberivé tedd és elkisérj amíg befejezem a gyártást.

Én:- Nem.- mondtam egyszerűen és feláltam. Az ajtóban megláttam Damon-t.
Én:- Damon gyere innnen.- mondtam, de nem mozdult. Klaus megigézte.

Klaus:- Ő nem megy sehová.- és a kezébe adorr egy karót.
Klaus:- Szurd magad hason.- mondta és azzal a lendülettel meg is tette. Nem bírtam nézni.

Én:- Elég, megteszem.- elengette Damont én meg gyórsan kiszedtem belóle a karót.

Klaus:- Nagyszerű. Tudtam, hogy egyet értünk. - mondta fülig érő mosollyal.- Holnap reggel indulunk.

Megvártam amig Damon jobban lesz, utána megmondtam neki, hogy holnap elmegyek.

Damon:- Minek és hová? - nem mondhatom el az igazat. Nem akarom, hogy tudja.

Én:- El.- csak ennyit mondtam.

Damon fura fejet vágott majd otthagyott. Tudtam, hogy így jobb lesz. Nem fog neki annyira fájni. Utána mentem, mert egy helyen lakunk. Nagyon berágott és sejtett valamit. Az ajtót bezárta, hogy nem tudjak bemenni. Stefan kinyitotta az ajtót. Gyorsan összepakoltam a cuccam és el is mentem volna, de Elena megállított.

Elena:- Hová mész?

Én:- Nem mondhatom el. - és már el is mentem. Az erdőben megálltem mert tudtam, hogy valaki követ.
Én:- Tudom, hogy ittvagy Stefan. Hirtelen mögöttem termett.
Én:- Miért követtél?

Stefan:- Meg akartam tudni mi az oka, hogy csalódást okoztál Damon-nel és hogy elmész.

Én:- Nem szeretnék róla baszélni.

Stefan:- És hol fogsz alaudni?

Én:- Alkut kötöttem Klaus-szal.

Stefan:- Miféle alkut? - döbbnet le.

Én: Nem bánttja azokat akiket szeretek, ha segítek neki hibrideket gyártani és ha elkiérem. De nem mond meg Damon-nek kérlek..

Stefan:- Miért? Akkor nem ilyen mint most.... olyan....

Én:- Tudom, de így könnyebben elenged de most megyek még dolgom van.

Stefan: Várj. Ahhoz nem kell hasonmás vér?

Én:- De. Éppen ezért kelle mennem.

Stefan:- Emberi vér?

Én:- Csak lesz.- sarkon fordultam és elnidultam.
Klaus a nappaliban várt a vérrel. Gyorsan lerendeztem ezt és elmentem a szobába amit kaptam.