1.rész A meglepetés

Katherine lánya

Katherine mikor Mystic Falls-ban járt, meglátogatta a Salvatore testvéreket Stefant és Damont.

      Eltöltött Mystic Falls-ban pár napot. Egyszer csak a Salvatore ház ajtajában áll egy lány aki pont úgy nézett ki mint én vagy Elena. Ezen mind a hárman meglepődek. Stefan beljebb hívott hogy mondjam el, hogy ki vagyok és mit keresek itt. Elkeztem mesélni, hogy messziről jöttem egy repülőgéppel, hogy találkozhassak az anyámmal Katherine-nel. Katherine meglepődött, a Salvatore tesók meg egyszerre fordultak a meglepett lány felé. Keztem kínosan érezni magam, gondoltam gyorsan lelépek, de akkor Kethrine visszarántott.

Katherine:- Miért jöttél ide? - kérdezte tőlem meglepett hangon.

Én (Camilla):- Úgy hallottam itt vagy most és szerettelek volna jobban megismerni.

Damon:- Ennek, hogyan lett lánya és kitől??- tette fel a nagy kérdést. Igazából ez engem is érdekelt volna az utóbbi, mert nem tudom mit értett azon, hogy hogyan.

Katherine:-Hosszú történet.... Az úgy történt, hogy mielött átváltoztam volna összejöttem valakivel, de mivel akkor még negyon fiatal voltam és nem álltam készen rá ezért odaadtam egy nőnek akinek nem születhetett gyereke. Feltételezem boszorkány volt.

Stefan:- Te odaadtad a gyereked egy idegen nőnek - tette azt a kijelentést olyan ,, ezen miért nem lepődöm meg hangnemben,,.

Én:- Bocs, hogy így közbevágok de mi van a boszorkányokkal? Olyanok csak  filmekben léteznek.- csodálkoztam a hallottakon.

Damon:- Hát nem tudod hogy a te drága anyucikád mi?- kérdezte az arcán lévő sunyi vigyorral.

Katherine:- Damon nem a legmegfelelőbb alkalmat választottad erre....

Damon:- Szerintem igen- mondta egyenesen a szemébe.- Ő egy vámpír.

Én:- Nem hiszem, olyan lények nem léteznek.-tettem egy magabisztos kijelentést, de amikor megláttam hogy mit csinál Damon megijedtem. Egyenesen fejém jött, és megharapott. Mivel féltem az ajtó felé rohantam de ő elöttem állt. Ez igazán megrémísztett és hátrálni keztem.

Damoin:- Még nem fejeztük be a kis családi történrtrt ugyhogy ülj csak le.- mint ha nem lettem volna magam azt tettem amit mondott. Kiderült, hogy megigézett ami valami egyfajta hipnozis.

Stefan:- Ki az apja Camillának?

Katherine:- Nem tudom... - mondta egyszerűen.

Stefan:-Mi az hogy nem tudod?

Damon:-Nem is tudom min lepődsz meg ezen....

Én még mindig sokk alatt voltam és abban a percben jöttem rá miért történt velem az a sok furcsaság. pl. minden gyertya meggyullad ha elmagyek elötte. Reméltem, hogy nincs igazam ezért megkérdeztem.

Én:-A boszorkányok mindent meg tudnak csinálni ha erősen goldolnak rá? - kérdeztem félve.

Stefan:- Elméletileg igen. - mondta. Pont ez volt az a válasz amitől a legjobban féltem. Ez a túlzott érdeklődeés felkeltette Katherine figyelmét. Katherine:- Miért?

Én:- Csak kérdeztem.- probáltam témát váltani.- És mióta vagy vámpír?? - kérdeztem gyanutlanul. na ez már mindenki figyelmét felkeltete a kérdésem azok után, hogy menekülni akartam a házbol miután megtudtam. Azért válaszolt.

Katherine:- Több mint 500 éve.

Damon:- Mit titkolsz előlünk?

Én:- Mit titkolnék? - kérdeztem ártatlanul.

Stefan:- Pár perce még menekülni akartál most meg kérdezel a vámírokról. Szerinte??

Én:- Mostanában fura dolgok történnek velem... A gyertyák meggyulladnak ha elmegyek elöttük, vagy ha ideges vagyok kimegy a biztosíték. Nem tudom mi történik  és ezért kérdeztem azt a boszisat.

Katherine szája tátva maradt, Damon örül valami oknál fogva, Stefan meg rezenéstelen arcal reagált.

Damon:- Szóval te egy boszorkány vagy?? Az hogy??- nézett Katherinre.

Katherine:- Nem tudom, soha nem voltam boszorkánnyal.- védte magát.

Én:- Már nézelődtem a neten...- és Damon közbeszól.

Damon:- Tudtam, hogy a csendes jókislányok titkolnak valamit.

Én:- Szóval ahogy mondtam, utána néztem és két lehetséges dolog lehet.
1. Megátkoztak, és 17 évvel ezelöttig halott voltam és akor éledtem fel vagy....
2. Téged átkoztak meg és halott ként mivel - gondolom a vámpírok halottak - szülték 17 évvel ezelött. Hazudtál vagy csak nem akarsz rólam tudni?
Nem tudott vagy nem akart mit válaszolni.

Stefan:- Szóval Katherine mi az igazság??

Katherine:- Szerintem az első...- mondat tök lazán mint ha tökre leszarná az egészet.

Kopogtattak az ajtón. Valami Kalus volt és Damont kereste. Elmentek egy másik helységbe, mert ott nem halhattuk őket. Én tuti nem. Damon a kezét a számba nyomta ami vérzett és gusztustalan volt, majd sötétség.... Mikor felkeltem fura érzésem támadt. Olyan volt mint ha minden gondolotam csak a vérenm járt. Mint ha nem létezne semmi más. Elmondták, hogy emberi vért kell innom vagy meghalok. Közölték, hogy vámpír leszek.

Én:- Miből gondoljátok, hogy vámpír akarok lenni??

Katherine: Vagy iszol vagy meghalsz.

Én:- Nem fogok inni, inkább meghalok, de nem leszek olyan mint ti. Damonnek elég nagy híre van mindenfelé. - mondtam és erre mindenki meglepődött.

Damon és Klaus akkor léptek be a szobába. Klaus közelebb jött és szemügyre vett.

Katherine:- Nincs rá szükséged, nem ember.

Kalus:- Nekem nem is azért kell... - mondta gonosz vigyorral. -  emlékszel 1495-re?- nézett Katherine-re...

Damon:- Te lefeküdtél ezzel?- nézett csodálkozva.

Én:- Ezek szerint te....

Klaus:- Igen valószinűleg én vagyok az apád. - nézett rám, majd Kathrerin-re.

Katherine: Igen.

Én:- Te tudtad és nem mondtad el?- kérdeztem az ,, anyámról,,.

Klaus tette egy ,ohh, megjegyzést. Ideges voltam anyámra, ezért elmentem Kalus-szal. Katherine megpróbált ellenkezni, de Klaus hason szúrta egy karóval. Egy hatalmas házba mentünk, ahol egy hatalmas szobát kaptam. Tök fura volt, mindenhol sok fura ember. Hirtelen megszédültem. Vért kell innom, hogy túléljem. Elindultam az ajtó felé.

Klaus:- Hová mész?

Én:- Kajálni, mert éhes vagyok.- Hirtelen az ajtó elött termett.

Klaus:-Nem mész te innen sehová.- Kezdett fura lenni.

Előbb elhoz Katherine-től, mert haragudtam rá most meg nem enged el. Klaus közelített felém én meg hátráltam. Csak arra tudtam gondolni, hogy kéne vamlamit csinálni, hogy ki tudjak menni. És abban a percben Klaus hátrarepül a falhoz és nem tudott mozdulni, gondolom. Kihasználva az alkalmat gyorsan kifutottam az ajtón. Nem tudom mi történt, de kazdem azt hinni, hogy boszorkány vagyok ami ijesztő. Nme rég még hülyeségnek tartottam és most azzá válok. Megkerestem egy korházat, hogy keressek vért. Nem engedtek oda ezért megpróbáltam azt ami működött Klaus-nál. Be jött. Bementem és elkezdem inni, de gusztustalan volt. Furán éreztem magam, fájni kezdett az ínyem és a fogam. Hivatalosan is vámpír lettem. Soha nem gondoltam volna. Visszamentem Klaushoz aki még mindig a falon volt. Jó helyen van ott, nincs kedvem leszedni ki tudja mit csinálna.

Én:- Miért hoztál ide?- kérdeztem dühösen, mert gondolom nem apa-lánya napot tartunk.

Klaus:- Előbb szedj le innen.

Én:- Nem! Nme bízom benned. Vagy mesélsz vagy ott maradsz.- fenyegedtem, mert megtehettem.

Klaus:- Olyan vagy mint Katherine. Egy manipulatív, aki mindig megkapja azt amit akar. Azért vagy itt mert Katherine hasonmás vagy, az emberi véred segítségével hibrideket fogok létrehozni.

Én:- A terveddel csak 1 hiba van. Nem vagyok ember.- mondtam és az arcára meglepettség és düh ült. Leszedtem a falról és elmentem.

Visszamentem a Salvatore házhoz, hogy beszéljek az anyámmal, de már tul késő volt. Elment ki tudja hova és ki tudja mikor találkozunk újra.